A filmről

Vilmos magányosan él Budapest külterületén állataival, akik a családját jelentik. Egy halálos diagnózis indítja el azon az úton, hogy megpróbálja feldolgozni múltját, ami súlyos teherként nehezedik rá.

Halász László rendező-operatőr 40 perces dokumentumfilmje fél éven keresztül követi Vilmos életét, mindennapi küzdelmeit. Közös történetük azonban jóval hosszabb. László a Van Esély Alapítvány önkénteseként hosszú éveken át segítette Vilmost, amikor megérett a filmkészítés ötlete. A film egyben a Van Esély Alapítvány különleges projektje is. A hajléktalan embereket segítő civil szervezet munkáját László a dokumentumfilm eszközeivel, ítéletalkotástól mentesen tárja a nézők elé.

A dokumentumfilm létrejöttéről, Halász László, a Van Esély Alapítvány és Vilmos közös munkájáról bővebben itt olvashat.

IMDb

"A VERZIÓ széles fesztávú felhozatalára mindig jellemző volt, hogy helyet ad és figyelmet szentel azoknak a hosszban is rövidebb és kiállításában, volumenében is szerényebb dokumentumfilmeknek, amelyek vállaltan szűk fókuszuk gyújtópontjába sokszor egyetlen embert állítanak.

Gyakran azt az egyetlen embert sem követik többéves, akár évtizedes időintervallumon át, a leginkább lírai hangvételű portréikkal azonban fontos húrokat pengetnek: az egyszeriben, esendőben, múlékonyban mutatják fel az emberi létezés alapvető téziseit. Ilyen munka Halász László szűk háromnegyed órás filmje, az Ezt levezekelni nem lehet, mely egy gyilkosság miatt börtönviselt embert hoz közel a nézőihez.

A stilárisan nem bonyolult, leginkább a kézikamerának köszönhetően nyers alkotás Vilmos mellé lép, és egyszerűen csak követi őt az alig változó mindennapokban. A férfi útját szociális munkások kísérik, a leghívebb társai pedig a saját háziállatai – és a bűntudat soha el nem tűnő árnyéka.

A leggondosabban komponált képsorokban szobája belsejében Vilmos maga vall erről a gyötrő bűntudatról. Miközben a történet mélyén egy gyilkosság rettenete húzódik, a dramaturgiai középpontba a rendező éles ellenpontozásul egy disznóvágás és születésnap kettősét helyezi. Az utolsó jelenet azonban csupán a csendes hétköznapok epilógusa: az értelmetlen halált sem a film, sem annak szereplői nem próbálják érthetővé tenni, csupán elfogadják, hogy van, amire nincs megoldás."

Prae művészeti portál