Vilmos és a Van Esély Alapítvány kapcsolata 2015-ben, egy pályázattal kezdődött, amelyet Vilmos és a vele dolgozó szociális munkás nyújtott be a Van Esélyhez. A pályázatban kerti szerszámokra kértek támogatást, azt tervezve, hogy Vilmos kerti munkák elvégzéséből fog pénzt keresni. Vilmos tervének megvalósulásához a Van Esély közösségi adománygyűjtést indított. Azért, hogy a jövendőbeli adományozók megismerjék azt, akinek segítenek, a csapat felkérte Halász Lászlót, a Zöld Pók Alapítvány munkatársát fotók készítésére.
A pályázati projektből komplex segítő munka eredt, amelyben a fotós, operatőr Halász László vanesélyes önkéntes segítővé vált. László nyelve a kép és a film, az életútinterjú hagyományos módja helyett filmes eszközökkel segített Vilmosnak önmagával szembenézni, így tudott plusz tartalmakat adni az életút feldolgozásához.
A közös munkából született az Ezt levezekelni nem lehet, amely Vilmos küzdelmes életéből fél évet mutat be. Több, mint dokumentumfilm, Vili sorsát nem csak követi, hanem alakítja is a szemünk előtt lepergő történet. A film egyben a Van Esély Alapítvány sikeres projektje, valamint kísérlet arra, hogy nézőként és segítőként túl lehet-e lépni egy morálisan nem megbocsátható tetten.
A projekt formális zárása után az együttműködés túllépett a Van Esély működési határain és barátságokká fejlődő önkéntes segítői körré szerveződött Vili körül.
Vilmos és a Van Esély mai napig tartó, immár informális kapcsolata a valódi, természetes és megtartó társadalmi befogadásól szól.
A film díjai és az alapítványhoz érkező támogatások további hajléktalan emberek boldogulását segítik elő.